Úgy döntöttem, hogy én is csatlakozom a Top 5 Szerda kezdeményezéshez, mégpedig Réta témaköreit használva (egy kivételével, amit majd valószínűleg le fogok cserélni). Megmondom őszintén, mindig is hadilábon álltam az ilyen folyamatos challenge-szerűségekkel, ezért fogalmam sincs, mikor fogom ezt is megunni... de hát majd meglátjuk. ¯\_(ツ)_/¯
A mai téma a június 3.-ai építők napja tiszteletére a kedvenc világfelépítéseket gyűjti egy csokorba, ami számomra elég kézenfekvő téma, ugyanis az általam olvasott könyvek nagy része fantasy vagy sci-fi (és főleg disztópia). Az építők napját minden június első vasárnapján tartják Magyarországon, az 1897. június 6-7-i első magyar Építőmunkás kongresszus tiszteletére. Ezen a napon emlékezünk meg az építőipar területének mindazon dolgozóiról is, akik már nem lehetnek velünk.
Úgyhogy akkor vágjunk is bele!Építsd a házad olyan szeretettel, mintha szerelmesed lakoznék majd benne.
Az elején nem számítottam arra, hogy nekem ez a könyv kedvenccé válik majd, lassú volt a történetvezetés, az elején nehezen rázódtam bele – de aztán elkezdett kirajzolódni körülöttem a világ, amit az író megalkotott, és beleszerelmesedtem. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem az apokalipszis-koncepciókat, minél egyedibb, annál jobb, és bizony Az ötödik évszakban nemhogy egy, hanem tucatnyi világvége koncepció volt: forrongó évszak, levegőtlen évszak, savas évszak, őrült évszak... bár ezek összegyűjtése csak egy függelék volt, hiszen a könyv az éppen aktuális ötödik évszakot tárgyalja. Nagyon érdekes, hogy van egy világ, amit ironikus módon Rezdületlennek hívnak, és ahol folyamatosan olyan katasztrófák történnek, hogy úgymond világvégét hoz magával. Rengeteg érdekes dolgot sorakoztatott fel az író, kezdve a Föld tektonikus mozgásait érzékelő, kitaszított orogenektől a lebegő obeliszkekig, és bár a könyv sok mindent nem tárt fel, ennek ellenére is imádtam minden sorát (és reménykedek, hogy a további kötetek majd fényt tárnak dolgokra, amiket még nem értek).
Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája
Egyértelmű másik kedvencem a Jók és Rosszak Iskolájának világa, ami bőkezűen nyúl vissza a hagyományos mesék világába és merít ötleteket onnan, csak azért, hogy aztán úgy csűrje-csavarja azokat, hogy végül sikerül egy teljesen egyedi, mesésen kreatív világot létrehoznia. Imádtam az alapsztorit, hogy a diákokat "mesehősöknek" nevelik, hogy mindenkinek volt valami jól ismert mesehős-leszármazottja, imádtam a sok varázslatot, azt, hogy bármi megtörténhetett, hogy ha a megfelelő ember kívánta. A könyv olyan mézesmázos dolgokat vegyített kegyetlen és undok dolgokkal, hogy az akár visszatetsző is lehetne, nekem azonban nagyon megtetszett, hogy a mese vonal ellenére nem egy habos-babos történetet kaptunk, hanem egy nagyon is fontos dolgokról, mint például a barátság erejéről szóló végtelenül tarkabarka történetet kaptunk szerethető szereplőkkel.
Robert Jackson Bennett: Isteni városok sorozat
Ez a sorozat nagyon-nagy kedvencem, és ez részben a csodálatos világfelépítésnek köszönhető. Az Isteni városokban alapvetően két különböző világot, országot ismerhetünk meg: a Kontinenst, ahol régen istenek uralkodtak és írták a történelmet, alakítgatták azt, és Szajpúrt, ahol az embereket a kontinenslakók előszeretettel domináltak és használtak rabszolgaként, és ahol semmilyen isten nem volt, hogy a segítségükre siessen. Egészen a kadzsig, aki elpusztította a Kontinens isteneit (vagy legalábbis egy részüket), félig pusztulásba taszítva ezzel az országot, a szajpúriak pedig felemelkedtek, és minden erejükkel azon voltak, hogy az összes csodát és isteni eredetű dolgot az utolsó darabig eltüntessék a föld színéről. A sorozat a megmaradt csodákról, istenekről, politikai intrikákról szól, és annyi potenciál van benne, hogy a harmadik rész után is bőven lett volna még mit írni.
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia sorozat
Schwabot természetesen nem hagyhattam ki, eddig ugyanis bármit olvastam tőle, annak a világa mindig nagyon megnyerő volt, mégis az Egy sötétebb mágia sorozatot választottam, mert mind közül ez a legkidolgozottabb és -érdekesebb is szerintem. Nagyon tetszett a négy párhuzamosan létező London gondolata: vörös London, ahol virágzik a mágia; fehér London, ahol haldoklik; fekete London, ahol a mágia már átvette a hatalmat és bekebelezte magának a világot; szürke London, ahol a mágiának hamva sincs. A főszereplő ezen világok között tud járkálni, és mindegyik London egy egyéniség, roppant érdekes volt olvasni arról, hogy egy-egy város történelme és kinézete hogyan alakult át a mágia hatására. Schwab nagyon ért a világfelépítéshez, és mindezek mellett még gyönyörűen is ír, s bár a sorozat maga nem tartozik a kedvenceim közé, a világa mindenképpen igen.
Ez a könyv szintén a mesés vonalba illik és valójában nem is egetrengetően jó a világépítés benne, de nekem mégis nagyon megtetszett. A Rengeteg erdőben történő dolgok varázslatosak és rettegéssel teliek, nagyon sok minden történik ott, amit inkább el sem akarok képzelni. Az egész történet nagyon sötét hangulatú, de meglepően addiktív és nagyon olvastatja magát. Különösen érdekessé tették a különböző népmesei elemek, amelyeket Novik szláv folklórból gyűjtött össze. A könyvnek több hibája is volt, amit más körülmények között idegesítőnek találtam volna (Mary Sue főhősnő, tipikus YA love interest), én azonban mégis imádtam, és biztos vagyok benne, hogy ez nagyrészt a magával rántó világnak köszönhető.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése