A csillagok élnek, gyermek. Odakint minden él, és mindennek magas rendű célja van! A világegyetem csupa-csupa szándék. Mindennek, ami történik, rendeltetése van. A te rendeltetésed, hogy erre emlékeztess.
Lyra Belacqa kalandvágyó, fékezhetetlen kislány. Miután szülei meghalnak, nagybátyja a Jordan-kollégium tudósainak gondjaira bízza. Lyra a kollégium Mesterétől titokzatos tárgyat kap, az aletiométert, s ezzel kezdetét veszi egy rendkívüli utazás, mely a messzi északra vezet ahol boszorkányok és harcos jegesmedvék vívják csatáikat. Lyra küldetése nem pusztán a saját világára jár mérhetetlen következményekkel, de a párhuzamos világok sorsát is meghatározza, melyeknek létezéséről nem is tudunk…
értékelés
Még nagyon régen láttam Az arany iránytű filmet, ami bár nem volt valami jó, már akkor nagyon megfogott az a világ, amiben a történet játszódott. Északi expedíciók, minden embernek van egy familiárisa, jegesmedvék... mind-mind olyan dolgok, amikkel le lehet venni a lábamról. Ezek mellé pedig még járt egy meglehetősen okos és nagyon szerethető főszereplő, Lyra, akit a mai napig imádok. Minden adva volt a sikerhez számomra, mégis valamiért úgy emlékszek a filmre, hogy nem igazán vágtam magam hanyatt tőle. Akkoriban döntöttem el, hogy na, majd a könyv.
Igazából nem is csalódtam. Amit legelőször észrevettem a könyv olvasása közben, hogy iszonytatosan jó hangulata van és abszolút magával ragadott. Lyra nagyon szuper kiscsaj, imádtam, mennyire okos volt és mennyire szeleburdi, szemtelen, teljes mértékben a tenyeréből evett az összes felnőtt, aki körül felnőtt. Nemes származású és mégis az utcagyerekekkel nőtt fel, egy pillanatig sem gondoltam róla, hogy el van kényeztetve (mert nem is volt; nyilván, ki tudja, hogy alakult volna a személyisége, ha tényleg olyan nevelést kap, mint egy úrihölgy).
A könyvben nagy szerepet kap a tudomány vs. vallás kiapadhatatlan vitája, és mivel ez a téma mindig is érdekelt (egyébként tudománypárti vagyok, ateista lévén, de nagyon érdekes volt mindig is látni, hogy a két terület mennyire különböző nézetekkel viseltetik és hogy mennyire más dolgokkal magyaráznak egy-egy jelenséget), ezért különösen tetszett ez a vonal a történetben. Nagyon érdekelt, hogy mi is az a Por, és hogy mit csinál, miért olyan fontos? Párhuzamos univerzumok?! Miért van mindenkinek daimónja, egyáltalán mi is az pontosan? Az ember lelkének egy kivetülése, része? Mi van az Aurorán túl? Nagyon sodort magával a könyv, lehetetlen volt letenni.
Sajnos sok kérdésemre vagy egyáltalán nem kaptam választ, vagy nem volt valami kielégítő, de nem zavar, mert vannak még részek, úgyhogy bőven van ideje az írónak minden kitálalni. A történet végén lévő csavar nem túlzottan lepett meg, hiába nem emlékeztem már a filmből kb. semmire, ez a része valahogy megmaradt – Lord Asrielt meg Mrs. Coultert egyébként gyűlöltem, és nagyon örültem, hogy Lyrának nem velük kellett felnőnie. Egyikükkel sem. Sok karaktert viszont imádtam, Lyra mellett még például a gyiptusokat, vagy Ioreket (nagy kedvenc!), Serafinát is.
Úgyhogy nagyon várom már a következő részt, bár félek, messze lesz még, mire oda eljutok...
pontozás
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése