Veszélyes dolog a memória. Addig hánytorgatod magadban az emlékeket, míg már minden felületüket, szögletüket ismered, és mégis rá-rábukkansz egy élre, amely megvág.

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Sose volt túl magas helyen a várólistámon a Tövisek hercege, mindazonáltal ez egy tipikusan olyan könyv, amelyet megelőz a hírneve, így természetesen én sem akartam kimaradni a buliból, és egyszer mindenképp el akartam érni hozzá, annak ellenére is, hogy a röptében olvasott kritikák alapján olyan könyvnek ígérkezett, ami baromira nem tetszene nekem. (nők elleni erőszak, nulla normális női karakter, satöbbi, satöbbi)

És bár a tippem, hogy a könyv nem lesz éppen a szívem csücske, betalált, meglepő módon nem egészen azon okból, amelyből eleinte sejtettem...

ami tetszett...

• Jorg karaktere. Nem, nem szimpatizáltam vele, de tetszett, hogy egy antihőssé avanzsált villain szemszögéből olvashattam egy könyvet (ritkán van ilyen).
• Jorg beszólásai néha viccesek voltak.
• Tetszett a mágia megjelenése, meg a nekromanták.
• Annak is örültem, hogy az írónak sikerült valahogy minimális megértést kicsikarnia belőlem Jorg tetteit illetően a flashback fejezetekkel. 

ami nem tetszett...

• Egyértelműen hiányoztak nekem a jó női karakterek. (És nem azért, mert nem voltak. Hanem mert a férfi karakterek se voltak elég erősek számomra.)
• Alapjáraton baromira tetszett volna az az alapfelütés, hogy ez egy olyan feudális világban játszódik, ami a mi korszakunk után alakult ki egy jó nagy világégés eredményeképp. Azonban, egészen körülbelül a könyv végéig teljesen feleslegesnek éreztem ezt a körítést (és még akkor se túl idevalónak). Mintha az író szimplán csak egy kicsit érdekesebbé akarta volna tenni az alap középkori fantasy klisét, de számomra ez a szándék keserves kudarcot vallott. Sokkal jobban kellett volna hangsúlyozni szerintem, vagy pedig teljesen elhagyni. 
• A karakterek unalmasak és egyhangúak voltak. 
• És ami a legnagyobb problémám volt a könyvvel... hogy baromira nem történt benne semmi. Már bőven túl voltam a felén, amikor még mindig azon agyaltam, hogy oké, hogy itt pattog a dühtől egy kis 14 éves buzgómócsing, de mégis mi a cselekmény? Csak a bosszúhadjárat? Mert akció, na az nem sok volt. Idióta tezsvírek idétlenkedése az dögivel. Oké, nem is volt hosszú egy könyv, de abszolút nem tudott megfogni a sztori, ha a többi könyv is csak arról szól, hogy Jorg vándorol a testvéreivel, fosztogatnak, nőket erőszakolnak, bűzlenek meg miegymás, akkor inkább nem kérek belőle. 

Elég egyértelmű, hogy nem vált kedvenccé a könyv, és az igazat megvallva nem is nagyon érdekel a folytatás. De mivel nem szeretek sorozatok félbehagyni, egyszer valószínűleg úgyis tovább olvasom majd... nincs nekem bajom a pszichopata főszereplőkkel, igazából Jorggal se volt, annak ellenére se, bizonyítottan egy rapist (a karaktere maga érdekes és újat hoz a tömérdek hős főszereplő ellenében), de valahogy ezt az agyatlan erőszakot minimális plottal nem igazán nekem találták ki.

értékelés

   

Egy dolgot mindenképpen megtanul az, aki ilyen sokáig él, mint én: nincsenek sem teljesen jó, sem teljesen rossz emberek. Egész életünkben felváltva járkálunk a sötétségben és a fényben.

Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?

Szép új világ?

Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.

Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.

Te vajon túlélnéd?

borító

Megmondom őszintén, semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem a magyar borító. Nem igazán szeretem a fekete-vörös kombót, ezért itt se működött annyira nálam, mindenesetre az angol borító elég ötletes, de esztétikailag ez sem éppen "szemet gyönyörködtető". Persze a sztorihoz nem is igazán illene semmi csili-vili borítás...

értékelés

Ez a könyv nagyon régóta csücsült már a várólistámon, aztán múlt hónapban kiválasztották a TVK kihívás keretében elolvasásra, úgyhogy végre a kezembe került. Valamiért meglehetősen alacsony elvárásokkal indultam neki ennek a kötetnek – pedig nem mintha rosszakat hallottam volna róla, sőt! Valamiért nem gondoltam volna, hogy ez nekem be fog jönni. Hát, tévedtem.

A könyv nem teketóriázik sokáig, már rögtön az elején elég brutális. Ebben a borzalmas jövőben, egy pro-choice és pro-life polgárháború után törvénybe iktattak egy olyan dolgot, ami mindkét félnek úgymond győzelmet kívánt: az Élet Törvényét, miszerint a megfogant gyermeket semmilyen értelemben nem szabad bántani, egészen a megszületett gyerek 13 éves koráig, mikor is egészen 18 éves koráig a szülők utólagosan dönthetnek úgy, hogy nincs szükségük a gyerekükre, és kvázi "abortálhatják" őket abban a felfogásban, hogy technikailag nem halnak meg, a részük csupán más-más helyeken (khm, emberekben) élnek tovább. Hát ez már alapjáraton elég morbid egy sztorifelütés, és ennél csak rosszabb lett később.

A történet nagyon hamar magába szippantott. Három főszereplő szemén (+-1-2 melléknarrátor) keresztül követjük a történetet, és mind a három egyéniségre sikeredett. Connort nagyon hamar megkedveltem, különösen tetszett, hogy egy "rosszfiúval" van dolgunk, aki nem éppen a morál magasfokát képviseli, azonban szépen lassan persze kiderül, hogy nem rossz ember ő, csak az élet cseszett ki vele. Risa meglehetősen rideg narrátornak hatott, de ettől függetlenül őt is sikerült megkedvelnem elég hamar, egyedül Levvel voltak problémáim, akit nem igazán tudtam a szívembe zárni, még az utolsó fejezeteknél sem.

A világ baromira egyedi, nagyon tetszettek a saját törvényei (már amennyire ilyen borzalmas törvények tetszhetnek bárkinek is), a bontás, a tizedek létezése, a gólyázás, mind-mind nagyon érdekes és egyedi ötletek voltak. A regény rengeteg morális kérdést feszeget, melyekből egyik sem számít újdonságnak, az alapsztorihoz viszont nagyon illettek és az egész bontás mibenléte nagyon el tudja gondolkoztatni az embert, hogy vajon ha szétcincálják a testedet, és részeidet más-más emberek kapják meg, a tudatot továbbél-e? Létezik-e olyan, hogy lélek, ha igen, és képes-e létezni úgy, hogy porhüvelye darabokban hever szerte a világon? Néha nagyon a szívembe tudott marni a könyv, ahogy egyre több és több bontásra ítélt karaktert sorakoztatott fel, ugyanis fáj a gondolata egy olyan világnak, ahol a szülők kényükre-kedvükre halálra ítélik a saját gyereküket csak azért, mert nem tudják őket kezelni, vagy mert megunják. Egy olyan világ, ahol a saját gyermeked közel sem akkora érték, csoda, és öröm, mint a mi világunkban.

A cselekmény pörgős és nagyon izgalmas, elég sok csavart is dob nekünk az író, ezért nem igazán laposodik el. Az utóbbi időkben ez volt az a könyv, amit a leggyorsabban elolvastam, ami mindenképpen pozitívum a könyvre nézve.

Ez a könyv is egy sorozat természetesen, viszont magyarul még mindig nem jött ki folytatás (pedig ez a rész már három éve kint van), úgyhogy nem is hiszem, hogy jönne több és bár eléggé le lett zárva a sztori annyira, hogy ne kívánkozzak folytatás után, remélem, hogy a kezembe kerül a többi kötet is a közeljövőben. Már csak azért is, mert volt néhány szereplő, akik épp hogy megjelentek a könyvben, majd azzal az indulattal el is tűntek nem sokkal később, és reménykedek abban, hogy a további részekben feltűnnek újra.

pontozás