top 5 szerda #5: 2018 eddigi 5 legjobbja

Megint egy nappal később érkezek...... de sikerült elég csúnyán lebetegednem, ezért nem sok energiám volt a blogra írni (pedig még egy júniusi wrap upot is kéne hozni, ejjj...). Már valamivel jobban vagyok, de még mindig nem az igazi, viszont többet nem szeretnék késni, ezért ma már mindenképpen meg akartam írni az eheti top 5 posztot, aminek témája a 2018-as év eddigi legjobb olvasmányai. Ahogy nézegettem az olvasmánylistámat, azt kellett észrevettem, hogy nem nagyon olvastam olyan igazi, kirobbanóan jó könyveket idén... az a két könyv, amik tényleg hatalmas benyomást mértek rám idén, az a majd alább is említett Pierce Brown és Robert Bennett Jackson könyvek. Olvastam jó könyveket, nem arról van szó, csak valahogy a nagy része nem igazán ragadt meg, amíg olvastam, addig nagyon tetszettek, de utána 2-3 nappal már el is feledkeztem róluk, ami nagyon szomorúvá tesz. Néha azt érzem, hogy kezdek kissé "felnőni" ilyen tekintetben, és már nem tudok úgy rajongani egy könyv után se, mint régen, de nagyon remélem, hogy ez nem így van, csupán nem sikerült még annyira jól belenyúlnom már egy ideje. :( 

Pierce Brown: Arany háború
Aki ismer, tudja, hogy én élek-halok ezért a trilógiáért és az első részt még régebben olvastam, és így utólag fel nem tudom fogni, hogy bírtam én ennyit várni a többi résszel... pláne, hogy a második, az Arany háború hivatalosan is a kedvenc részem lett a trilógiából, annyira letehetetlen és izgalmas volt ez a könyv, na meg persze végtelenül kegyetlen. Nem sokon múlt, hogy néha ne vágjam a falhoz, na de persze csakis pozitív értelemben. :P A vicc az egészben az, hogy ez a könyv amúgy abszolút semmi újat nem mutat fel, mégis annyira jó, de lehet hogy pont azért is, mert maga a könyv se akarja megváltani a világot, teljesen tisztában van azzal, hogy hol a helye és mit akar elérni: maximális szórakozást akar nyújtani az olvasójának. Azt pedig maximálisan tudja is hozni. ( molyos értékelés )

Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Ez a trilógia is egy nagy kedvencem és már alig vártam a befejező kötet megjelenését (ahhoz képest elég sokáig tartott, míg eljutottam hozzá, na de na...) és nem is csalódtam. Bár a kedvenc részem még mindig a Pengék városa, főleg Mulaghesh miatt, ebben a kötetben Sigrud hatalmas meglepetéseket tartogatott szerintem nem csak nekem, hanem minden olvasónak. Nagyon megszerettem itt, pedig korábban csak szimpatikus karakter volt, itt azonban igazán a szívemhez nőtt. A történettel is maximálisan meg voltam elégedve, Bennett nagyon kreatívan alakította a világot, imádtam ennek a trilógiának a világfelépítését, és még mindig annyi, de annyi potenciál van benne, hogy egy ici-picit reménykedek abban, Bennett bácsi fog még nekünk az Isteni városok univerzumához írni dolgokat. ( értékelés )

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók
Ez a könyv elég véletlenül került rá a várólistámra, és nem is indultam neki nagy elvárásokkal, és mégis mekkorát ütött! A Riyria-sorozat minden eddigi általam olvasott kötete roppant szórakoztató, kalandos fantasy könyvek, amik felettébb könnyen siklanak, nagyon olvasmányosak és a humor is zseniális. Nem egy bonyolult cselekménnyel megáldott könyv, viszont annál szerethetőbb és színesebb szereplőgárdájával hamar a szívembe lopta magát, és annyira megörültem, amikor megláttam, mennyi része van a sorozatnak! :D Már csak el kéne olvasni őket... ( molyos értékelés )



Robin Hobb: A király orgyilkosa
Hehh, ismét egy trilógia második kötete, úgy tűnik idén belenyúltam a jóféle második részekbe. :D Pedig mind tudjuk a középső kötetek átkát, miszerint kénytelenek unalmas és vontatott átvezetőknek lenniük, hogy aztán a harmadik rész még nagyobbat szólhasson. Itt azonban számomra nem ez történt, nekem A király orgyilkosa jobban tetszett, mint az első rész, mert kevésbé volt vontatott és már nem kellett akkora hangsúlyt fektetni Fitznek és az ő gyerekkorának a bemutatására sem, hiszen itt már felnőtt férfiként (bár meglepően ritkán viselkedett úgy) szerepel. Ez a kötet sem volt tökéletes, a szerelmi szál iszonyatosan idegesített és bosszantóan nagy részét ölelte fel a ráadásul nem is rövid könyvnek, de ennek a sorozatnak a világát is nagyon megszerettem a harmadik könyv végére és sok szereplője eléggé a szívemhez nőtt ahhoz, hogy gyakran eszembe jusson a sztori és melegséggel gondoljak vissza rá. ( értékelés )

Rick Riordan: A villámtolvaj
Szintén egy véletlen a kezembe került könyv... valamiért engem a Percy Jackson sorozat soha nem érdekelt, fogalmam sincs miért, de miután elolvastam ezt, hát mit ne mondjak, elég erősen vertem a fejem a falba, hogy hogy lehettem én ennyire hülye, hogy ne érdekeljen. Ugyanis ezt a könyvet nagyon élveztem, nem csak a földön fetrengve röhögtem néhány jelenet miatt, de még az alapkoncepció is egy szívemnek kedves témára épül, mégpedig a görög mitológiára! Hát hogy a fenébe siklott el a figyelmem e felett a sorozat felett korábban?! Lehet, hogy az ifjúsági címke volt a hunyó, valamiért azt gondoltam, hogy jóval "gyerekesebb" a könyv, mint amilyen valójában, és ezért vetettem el körülbelül rögtön, akármikor szóba került, de bizton állítom, hogy tanultam ebből a hibámból, és ilyesféle csúnya előítéletességet soha többet nem követek el még egyszer. ( molyos értékelés

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése