Veszélyes dolog a memória. Addig hánytorgatod magadban az emlékeket, míg már minden felületüket, szögletüket ismered, és mégis rá-rábukkansz egy élre, amely megvág.
Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?
Sose volt túl magas helyen a várólistámon a Tövisek hercege, mindazonáltal ez egy tipikusan olyan könyv, amelyet megelőz a hírneve, így természetesen én sem akartam kimaradni a buliból, és egyszer mindenképp el akartam érni hozzá, annak ellenére is, hogy a röptében olvasott kritikák alapján olyan könyvnek ígérkezett, ami baromira nem tetszene nekem. (nők elleni erőszak, nulla normális női karakter, satöbbi, satöbbi)
És bár a tippem, hogy a könyv nem lesz éppen a szívem csücske, betalált, meglepő módon nem egészen azon okból, amelyből eleinte sejtettem...
ami tetszett...
- Jorg karaktere. Nem, nem szimpatizáltam vele, de tetszett, hogy egy antihőssé avanzsált villain szemszögéből olvashattam egy könyvet (ritkán van ilyen).
- Jorg beszólásai néha viccesek voltak.
- Tetszett a mágia megjelenése, meg a nekromanták.
- Annak is örültem, hogy az írónak sikerült valahogy minimális megértést kicsikarnia belőlem Jorg tetteit illetően a flashback fejezetekkel.
ami nem tetszett...
- Egyértelműen hiányoztak nekem a jó női karakterek. (És nem azért, mert nem voltak. Hanem mert a férfi karakterek se voltak elég erősek számomra.)
- Alapjáraton baromira tetszett volna az az alapfelütés, hogy ez egy olyan feudális világban játszódik, ami a mi korszakunk után alakult ki egy jó nagy világégés eredményeképp. Azonban, egészen körülbelül a könyv végéig teljesen feleslegesnek éreztem ezt a körítést (és még akkor se túl idevalónak). Mintha az író szimplán csak egy kicsit érdekesebbé akarta volna tenni az alap középkori fantasy klisét, de számomra ez a szándék keserves kudarcot vallott. Sokkal jobban kellett volna hangsúlyozni szerintem, vagy pedig teljesen elhagyni.
- A karakterek unalmasak és egyhangúak voltak.
- És ami a legnagyobb problémám volt a könyvvel... hogy baromira nem történt benne semmi. Már bőven túl voltam a felén, amikor még mindig azon agyaltam, hogy oké, hogy itt pattog a dühtől egy kis 14 éves buzgómócsing, de mégis mi a cselekmény? Csak a bosszúhadjárat? Mert akció, na az nem sok volt. Idióta tezsvírek idétlenkedése az dögivel. Oké, nem is volt hosszú egy könyv, de abszolút nem tudott megfogni a sztori, ha a többi könyv is csak arról szól, hogy Jorg vándorol a testvéreivel, fosztogatnak, nőket erőszakolnak, bűzlenek meg miegymás, akkor inkább nem kérek belőle.
Elég egyértelmű, hogy nem vált kedvenccé a könyv, és az igazat megvallva nem is nagyon érdekel a folytatás. De mivel nem szeretek sorozatok félbehagyni, egyszer valószínűleg úgyis tovább olvasom majd... nincs nekem bajom a pszichopata főszereplőkkel, igazából Jorggal se volt, annak ellenére se, bizonyítottan egy rapist (a karaktere maga érdekes és újat hoz a tömérdek hős főszereplő ellenében), de valahogy ezt az agyatlan erőszakot minimális plottal nem igazán nekem találták ki.
értékelés
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése