Egy dolgot mindenképpen megtanul az, aki ilyen sokáig él, mint én: nincsenek sem teljesen jó, sem teljesen rossz emberek. Egész életünkben felváltva járkálunk a sötétségben és a fényben.
Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?
borító
Megmondom őszintén, semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem a magyar borító. Nem igazán szeretem a fekete-vörös kombót, ezért itt se működött annyira nálam, mindenesetre az angol borító elég ötletes, de esztétikailag ez sem éppen "szemet gyönyörködtető". Persze a sztorihoz nem is igazán illene semmi csili-vili borítás...
értékelés
Ez a könyv nagyon régóta csücsült már a várólistámon, aztán múlt hónapban kiválasztották a TVK kihívás keretében elolvasásra, úgyhogy végre a kezembe került. Valamiért meglehetősen alacsony elvárásokkal indultam neki ennek a kötetnek – pedig nem mintha rosszakat hallottam volna róla, sőt! Valamiért nem gondoltam volna, hogy ez nekem be fog jönni. Hát, tévedtem.
A könyv nem teketóriázik sokáig, már rögtön az elején elég brutális. Ebben a borzalmas jövőben, egy pro-choice és pro-life polgárháború után törvénybe iktattak egy olyan dolgot, ami mindkét félnek úgymond győzelmet kívánt: az Élet Törvényét, miszerint a megfogant gyermeket semmilyen értelemben nem szabad bántani, egészen a megszületett gyerek 13 éves koráig, mikor is egészen 18 éves koráig a szülők utólagosan dönthetnek úgy, hogy nincs szükségük a gyerekükre, és kvázi "abortálhatják" őket abban a felfogásban, hogy technikailag nem halnak meg, a részük csupán más-más helyeken (khm, emberekben) élnek tovább. Hát ez már alapjáraton elég morbid egy sztorifelütés, és ennél csak rosszabb lett később.
A történet nagyon hamar magába szippantott. Három főszereplő szemén (+-1-2 melléknarrátor) keresztül követjük a történetet, és mind a három egyéniségre sikeredett. Connort nagyon hamar megkedveltem, különösen tetszett, hogy egy "rosszfiúval" van dolgunk, aki nem éppen a morál magasfokát képviseli, azonban szépen lassan persze kiderül, hogy nem rossz ember ő, csak az élet cseszett ki vele. Risa meglehetősen rideg narrátornak hatott, de ettől függetlenül őt is sikerült megkedvelnem elég hamar, egyedül Levvel voltak problémáim, akit nem igazán tudtam a szívembe zárni, még az utolsó fejezeteknél sem.
A világ baromira egyedi, nagyon tetszettek a saját törvényei (már amennyire ilyen borzalmas törvények tetszhetnek bárkinek is), a bontás, a tizedek létezése, a gólyázás, mind-mind nagyon érdekes és egyedi ötletek voltak. A regény rengeteg morális kérdést feszeget, melyekből egyik sem számít újdonságnak, az alapsztorihoz viszont nagyon illettek és az egész bontás mibenléte nagyon el tudja gondolkoztatni az embert, hogy vajon ha szétcincálják a testedet, és részeidet más-más emberek kapják meg, a tudatot továbbél-e? Létezik-e olyan, hogy lélek, ha igen, és képes-e létezni úgy, hogy porhüvelye darabokban hever szerte a világon? Néha nagyon a szívembe tudott marni a könyv, ahogy egyre több és több bontásra ítélt karaktert sorakoztatott fel, ugyanis fáj a gondolata egy olyan világnak, ahol a szülők kényükre-kedvükre halálra ítélik a saját gyereküket csak azért, mert nem tudják őket kezelni, vagy mert megunják. Egy olyan világ, ahol a saját gyermeked közel sem akkora érték, csoda, és öröm, mint a mi világunkban.
A cselekmény pörgős és nagyon izgalmas, elég sok csavart is dob nekünk az író, ezért nem igazán laposodik el. Az utóbbi időkben ez volt az a könyv, amit a leggyorsabban elolvastam, ami mindenképpen pozitívum a könyvre nézve.
Ez a könyv is egy sorozat természetesen, viszont magyarul még mindig nem jött ki folytatás (pedig ez a rész már három éve kint van), úgyhogy nem is hiszem, hogy jönne több és bár eléggé le lett zárva a sztori annyira, hogy ne kívánkozzak folytatás után, remélem, hogy a kezembe kerül a többi kötet is a közeljövőben. Már csak azért is, mert volt néhány szereplő, akik épp hogy megjelentek a könyvben, majd azzal az indulattal el is tűntek nem sokkal később, és reménykedek abban, hogy a további részekben feltűnnek újra.
pontozás
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése